Az SPD és kiégési szindrómája
A német szociáldemokratáknál immár vastörvénynek tűnik, hogy a vezetőváltás ne rendezetten, hanem a lehető legnagyobb zűrzavarban menjen végbe – kommentálja a svájci lap a párt frakcióvezetőségének hétvégi zártkörű tanácskozását.
A szociáldemokrácia kiégési szindrómában szenved. Azt még lenyelte, hogy Gerhard Schröder kancellár rákényszerítette Agenda 2010 nevű reformkonvepcióját. Azt azonban sohasem értette meg a hagyományos jóléti állammal összefonódott párt, hogy miért lenne most hirtelen szociáldemokrata sajátosság a szociális és munkanélküli-segély megkurtítása.
Azóta, hogy Oskar Lafontaine 1995-ben váratlanul megbuktatta Rudolf Scharping pártelnököt, valamennyi utóda viták közepette vagy túlterheltsége miatt távozott. Hosszú a lista: Scharping után ment Lafontaine, aztán Schröder, Franz Müntefering, Matthias Platzeck, most pedig Kurt Beck. Mi sem jelzi jobban a legrégebbi német párt állapotát, mint ingatag vezetése. A tagság jelentős része a hatvanas-hetvenes években lépett be az SPD-be, amikor a szociális reform pont az ellenkezőjét jelentette, mint amit ma: az állami gondoskodás kiterjesztését. Ezek a korosztályok most tömegesen távoznak, és a Balpártban találják meg a helyüket. Az elnökük újra Lafontaine, aki a klasszikus jóléti állam visszatérését hirdeti.
De nem ez a fő baj, hanem az, hogy az SPD elutasítja a Schröder-évek örökségét. Ráadásul Merkel balról beelőzött a szociálpolitika terén, úgyhogy az SPD végül már azt sem tudta, mit akar: vissza a jóléti államhoz, vagy előre egy olyan képzési politika felé, amely lehetővé teszi az egyén számára saját esélyei tudomásul vételét.
Most tehát vissza a jövőbe: a már-már nyugalomba vonult Müntefering hordozza ismét a reményt az SPD számára. A lemondott Kurt Beck szinte személyében testesítette meg a párt ziláltságát, például amikor először kizárta az együttműködést a Balpárttal, majd pedig a Hessenben rábólintott ugyanerre. Az SPD kancellár-jelöltje, Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter nem az SPD-ben csinált karriert, ezért kell valaki a háta mögé a párttal szemben. Ezt a szerepet vállalja most Müntefering, ami előrelépés, hisz hasonló nézeteket képviselnek. A szövetségi választásokig hátralévő egy évre ezzel utolsó esélyhez jutottak a szociáldemokraták, hogy világos profilt alakítsanak ki.
