Stratégiai váltás az amerikai és nyugat-európai biztonsági kapcsolatokban
Az amerikai kormányzat azt tervezi, hogy hagyományos európai nukleáris arzenálját lecserélni magas technológiájú rakétaelhárító rendszerekre; ezzel gyökeresen módosul majd az eddigi amerikai jelenlét a kontinensen – írja elemzésében Oliver Thränert, a müncheni liberális napilap hasábjain. A szerző, aki a berlini Tudományos és Politikai Alapítvány vezető biztonságpolitikai szakértője, úgy véli: a döntés több szempontból is indokolt, egyben előremutató.
Egyrészt Washington új kezdeményezése számíthat azok messzemenő támogatására, akik számára stratégiai kérdés Nyugat-Európa szövetségi kapcsolata az Egyesült Államokkal. Ugyanakkor azoknak a félelmeit is csillapítani képes – és ezek között elsősorban az egykori volt szovjet befolyási szférába szorult új uniós tagországok vannak –, amelyek az amerikai jelenlét gyöngülését automatikusan Oroszország térnyeréseként értelmeznék. Harmadrészt örömmel fogadhatják az egyes kormányok is az amerikai elhatározást, hisz az szövetségi keretek között realizálódik majd, tehát némi beleszólást garantál számukra is az események alakításába.
De mindenekfelett azért számít a projekt – és a hozzá kapcsolódó politikai döntés – rendkívül előnyösnek, mert a fejlődést nem a nukleáris haditechnológia irányába viszi. Ha ugyanis néhány éven belül a dolgok elmérgesednének a NATO és – a nukleáris fegyverarzenálját addig kiépítő – Irán között, akkor úgy tudja az Európai Unió megvédeni önmagát, hogy ezáltal a károk mértékét is képes lesz limitálni. Egyedül a totális nukleáris megsemmisítésben bízni ugyanis nem lenne tanácsos – írja elemzésében Oliver Thränert.
