Kadhafi dzsihádja Svájc és Itália ellen
Moamer Kadhafi líbiai elnök a héten azzal állt elő, hogy Svájcot – illetve az Izraelt meglátogató és dicséreteivel elhalmozó olasz miniszterelnököt, Silvio Berlusconit – hitetlen alakoknak, országaikat a bűn fészkének , az olasz és svájci politikusokat pedig a tálibokhoz hasonlatos kártevőknek nevezte. A dolog előzménye, hogy Kadhafi egyik fia – a szerény névre keresztelt Hannibál – egy genfi szállodában összeverte az egyik szobalányt, s ezért a rendőrség néhány órára fogva tartotta és kihallgatta.
Az Asharq Al-Awsat kommentárírója, Mshari al-Zaydi megjegyzi: furcsa, sőt némiképp mulatságos, ha egy, a szekularitásával kérkedő ország első embere Allahot és az ő prófétáját, Mohamedet hívja segítségül, hogy a maga dzsihádját meghirdesse Svájc és Olaszország ellen.. Az viszont már-már képtelenség, hogy a nyugati politikusokat a tálibok klónjaiként állítja be, hisz fordított esetben így az is elhangozhatna, hogy maga Kadhafi sem különb egy cionistánál. Az eset gusztustalanságát csak aláhúzza, hogy Berlusconi akkor kapta meg ezt a minősítést, amikor tálib terroristák épp megöltek Afganisztánban egy olasz katonát.
Az, hogy Kadhafi ekként visszaél a dzsiháddal, lehet szánalmas és nevetséges egyszerre, de a tény, hogy a líbiai börtönök tele vannak olyan arabokkal, akik számára a dzsihád szent fogalom, s akik – illetve akinek a családjai – oly sok mindent feláldoztak az ellenállás során, az egészen anakronisztikus. Ráadásul – állapítja meg az Asharq Al-Awsat kommentárja – az elnök olyan fogalmakkal játszik, amelyektől már rég meg kellett volna szabaduljon az arab világ, hogy maga mögött tudhassa történelmi lemaradását azon államokkal szemben, ahol Kadhafi fiát nem látják szívesen, mert nem tud viselkedni.
