A bankok fogják megmenteni az államokat?
Az euróval kapcsolatban a Wall Street Journal például feltárta, hogy a legnagyobb amerikai kockázati alapok arra spekulálnak, hogy az euró értéke csökkenni fog - ami nem tűnik erőltetettnek, látva a görög katasztrófát és a Portugália és Spanyolország ege fölött tornyosuló felhőket. Azt jelentené ez, hogy a sok elátkozott, hitet és törvényt nem ismerő hedge fund az Európai Unió halálát akarja, holott éppen ők érdemelnék meg ezt a sorsot? Szó sincs róla. Legyenek áldottak ezek a kockázati alapok, hiszen nem remélt esélyt nyújtanak arra, hogy az euró versenyképességét növelő árfolyameséssel ismét életet leheljenek az európai gazdaságba, amelyet az fenyeget, hogy lehagyják amerikai és japán versenytársai. Legyen áldott a sok hedge funds, amely megvalósítja a köztársasági elnök óhaját: „Jobban leértékelni, hogy többet exportáljunk!". Soros-Sarkozy, egy a harcuk.
További kényes paradoxon: a köztartozás finanszírozása. Az államok súlyos adósságokba verték magukat, hogy korlátozzák a pénzügyi válság által okozott károkat. Mindez a bankárok felelőtlenségének következménye, ez szinte nyilvánvaló. Kevésbé evidens, hogy az említett bankok ma igen nagy mennyiségben vásárolják az államok által kibocsátott kincstárjegyeket. Méghozzá nem azért, hogy jóvátegyék bűneiket, nem hirtelen állampolgári felbuzdulásból vagy a keynesianizmusra való hirtelen megtérés eredményeként, hanem puszta profitéhségből.
Ezekkel a műveletekkel ugyanis nagyon sok pénzt nyerhetnek - írja a szerző. A központi bankoktól szinte 0 százalékos kamattal kölcsönöznek, hogy aztán 3 százalék fölött kamatozó kincstárjegyeket vegyenek rajta. A különbséget pedig bezsebelik. Ez egyszerű, nem túl kockázatos, és nagyot lehet vele kaszálni, legalábbis a bankok 2009 évi profitjai erre utalnak.
Talán még ennél is zavarba ejtőbbek a bankok nagyszabású államkötvény-vásárlásai, amelyek a nagy ipari államokban lehetővé teszik a kamatlábak igen alacsony szinten tartását. Ez a spekuláció teszi lehetővé az amerikai, a brit, a német és a francia kormányoknak, hogy különösebb nehézségek nélkül finanszírozzák kiadásaikat, fenntartsák a fogyasztás és a beruházás szintjét és végül olcsón megszerezzék a szociális programokhoz szükséges pénzt.
Rövidre zárva a kört, ma a Goldman Sachs és a többi nagy beruházási bank teszi lehetővé azt, hogy az államok segélyezhessék azt a sokmillió embert, akik az e bankok által kiprovokált válság következtében vesztették el munkahelyüket. Ez persze erkölcsileg kissé destabilizáló. Tegnap az államok megmentették a bankokat szélsőséges spekulációik következményeitől, ma a bankok spekulációs szélsőségei mentik meg az államokat. Valóban nem egyszerű - jegyzi meg szarkasztikusan a Le Monde elemzője.
