Egy bebörtönzött kubai ellenzéki belehalt az éhségsztrájkba
A kubai diktatúra változatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ottani ellenzék vezéralakja, 80 napig tartó éhségsztrájk után, egyszerűen éhen halt. De – állapítja meg keserűen a portugál napilap hétvégi száma – ebben nem csak az ottani hatóságok viselnek felelősséget, bár nyilvánvalóan Castróé a fő felelősség, hanem a világ is, mely szinte tudomást sem vett Orlando Zapata küzdelmeiről.
Zapata nevét kevesebben, sokkal kevesebben ismerték, mint Aminatou Haidarét, a Nyugat-Szaharai-i ellenzéki asszonyét – állapítja meg a cikk. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy Marokkó – melynek útlevélkezelési gyakorlata ellen Haidar éhségsztrájkjával igyekezett a világ lelkiismeretét mozgósítani – keményebb diktatúra lenne, mint Kuba? Mindenki tudja, a valóság ennek pont az ellenkezője.
Zapatát Fidel Castro pribékjei 2003-ban tartóztatták le, megkínozták, majd 25 évre ítélték. A vádak mindent kifejeznek a kubai rezsim obszcenitásáról – írja a Diário de Notícias –: „a hatóságokkal szembeni tiszteletlenség” volt legnagyobb bűne.
A legnagyobb baj az – állapítja meg a cikk –, hogy számosan, akik siettek (egyébként helyesen) aláírni a támogató felhívást Anomatou Haidar érdekében, még ma is valamilyen misztikus és romantikus ábrándokkal igyekeznek elkendőzni a kubai rezsim rémtetteit.
