A hidegháború folytatódik
Dmitrij Medvegyev aláírta az új orosz katonai stratégiát, mely tartalmazza a „megelőző atomcsapás“ szándékát abban az esetben, ha az országot támadás fenyegetné. E tény – írja Fjodor Lukjanov, az Oroszország a Globális Politikában (Россия в глобальной политике) című geopolitikai folyóirat főszerkesztője – ékes bizonyítéka annak, hogy a Nyugat s főként Barack Obama kezdeményezése, hogy új alapokra helyezze az amerikai-orosz kapcsolatokat, gyakorlatilag megfeneklett Moszkva hagyományos NATO-fóbiája miatt. Amikor a NATO megtervezte saját új stratégiáját, Moszkvát felkérte annak véleményezésére, ám a jelek szerint a Kreml nem értette meg az efféle gesztusok fontosságát.
Az már eddig is világos volt, hogy a Nyugat nem feltétlenül törekszik olyan kapcsolatokra, amelyek nagy engedményeket feltételeznek, ennélfogva Moszkva sem fogadta túl lelkesen az „újrakezdés” gondolatát. E tény azt látszik igazolni, hogy gyakorlatilag lehetetlen a bizalom megteremtése, elvégre sem Oroszország, sem pedig a NATO nem a realitásokból indul ki, vizionált ellenségképeiket képtelenek feladni. A Kreml attól tart, hogy a NATO-ból globális erő fejlődhet, és figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy már jó néhány éve szertefoszlott a szervezetnek az a szándéka, hogy a „világ csendőre” legyen. Lukjanov szerint a szervezet első nagy „határain túli” akciója, az afganisztáni, nagy valószínűséggel az utolsó is lesz egyben.
A sorozatosan feltörő nemzetközi válságok elvették a Nyugat kedvét attól, hogy az 1990-as évek elején vizionált szerepet betöltse. Ugyanakkor a szervezet jelentős bővítésére sem lehet már számítani, elvégre – ahogy azt Karl-Heinz Kamp, a NATO védelmi kutatóintézetének igazgatója nemrég kifejtette – az Észak-atlanti Szerződés 5. paragrafusa, mely külső támadás esetén a tagországoknak azonnali katonai segítséget ígér, egyre elrettentőbb a mind agresszívabbá váló moszkvai reakciók fényében.
Hét-nyolc évvel ezelőtt, amikor Vlagyimir Putyin gyakorta kopogtatott a NATO ajtaján, még elképzelhető lett volna egy szorosabb együttműködés, ám most ez Moszkvának már nem éri meg a kockázatot. Szeretne persze Közép-Ázsiában, különösen Afganisztánban stabilitást látni, s ezért kész némi engedményre, de a Kína által jelentett veszély megfékezése terén már nem számít komolyan a NATO-ra, mint az egyensúlyt garantálni tudó erőre.
