Nouriel Roubini: a növekedés átmeneti tényezőknek köszönhető

A bestseller-listára került Éric Zemmour közíró legújabb könyve, a Francia melankólia. A szerző a Le Figaro ismert, éles tollú publicistája, akinek legutóbbi, a franciaországi arabokról és feketékről tett megjegyzései nagy vihart keltettek, sokan azt követelték, hogy a lap bocsássa el őt. Zemmour nemrég egy interjúban így fogalmazott: „a francia politikai hatalom megszűnése a francia nyelv számára is a véget jelenti”. Szerinte mára a francia elit is feladta a harcot. „Már egyáltalán nem törődnek a nyelvvel.

Az Egyesült Államoknak – nyilvánvaló okokból – mindig is fontos volt Ázsia biztonsága, ám  mióta egyedül tölti be a világ vezető hatalmának státuszát, a kontinens békéje és az ottani erők közötti egyensúly Washington számára még fontosabb. Az al-Kaida és a hozzá hasonló iszlám fundamentalista csoportok törekvése, hogy provokációikkal rákényszerítsék Amerikát a beavatkozásra, pont azt a célt szolgálta – írja Peter Zeihan a neves hírszerzési portál, a Stratfor munkatársa –, hogy aláássák ezt a befolyást. A katonai válaszcsapás ugyanis reményeik szerint még inkább elidegenítik majd a helyi kormányokat a Nyugattól, az ázsiai társadalmakat pedig olyan lázadásokra ösztönzi, amelyek elősegíthetik az iszlám globális céljainak beteljesülését.

A Profil című osztrák hetilapban Otmar Lahodynsky interjút közöl a világhírű lengyel filmrendezővel, Andrej Wajdával, aki helyteleníti, hogy képtelen összeesküvés-elméleteket társítson a sajtó a Szmolenszkben repülőgép-szerencsétlenség áldozatává lett lengyel elnök sorsával kapcsolatban. A tragédia számára is közvetlen veszteséget okozott – mondja Wajda –, hisz a repülőgépen számos barátja lelte halálát.

Hidegzuhanyként érte az amerikai adminisztrációt az a március 9-i izraeli bejelentés, hogy Jeruzsálem északi külnegydében, Ramat Slomo térségében, megkezdik annak az épületsornak a konstrukcióit, mely 1600 új lakást fog biztosítani zsidók számára. Pedig – állapítja meg Bret Stephens, a Foreign Affairs számára írt tanulmányában – a lépés logikus volt és kiszámítható: egyenes következménye azoknak a realitásoknak, amelyekkel Barack Obama közel-keleti béketeremtési tervei hiábavalóan hadakoznak.

Úgy tűnik, az Egyesült Államok védtelen lenne egy ellene indított új típusú, „internetes háború" esetén, amely ráadásul olcsóbb, egyszerűbb és gyorsabb lefolyású lenne, mint a hagyományos konfliktusok - írja elemzésében John Arquilla a Foreign Policyben. Az Egyesült Államok naponta 1,75 milliárd dollárt költ a védelemre, de a legtöbbet nagy hajókra, fegyverekre és az alakulatokra fordítja, amelyek napjaink háborúinak megvívásához már nem elegendőek. A jövő háborúit pedig bizonyosan nem a régi módon fogják megvívni.