Obama félreértette megválasztásának indítékait
Sok olyan független, centrista szavazó, aki általában a republikánusokra adja voksát, ezúttal rá szavazott. Obama azonban azonnal ambiciózus társadalmi reformokba vágott bele. A gazdaság fellendítésére irányuló terv, az autóipar megmentése, majd az egészségügyi reform számos embert arról győzött meg, hogy nem azt a „pártok feletti" politikát folytatja, amelyet ígért. Ez az oka annak, hogy ilyen hamar ekkora ellenállást váltott ki.
Az elnökválasztási kampány idején sok elemző azt hangoztatta, hogy az amerikai társadalmat áthatja a változás óhaja, ám Fukuyama szerint az ország nem akar nagy fordulatokat. A fiatalság szavazata sem volt olyan tömeges, mint mondták. Obama szavazóinak nagy része valójában a centrumból jött. Ám - mondja Fukuyama - az elnök e tévedése végül talán lehetővé teszi az ország számára egy fontos átalakítás megvalósítását. Ha az egészségügyi reformot, amelybe 50 éve minden elnöknek beletörött a bicskája, Obamának sikerülne keresztül hajtania, az nagy siker lenne. Az emberek fel fogják ismerni, hogy ez komoly haszonnal jár és hogy aggodalmaik alaptalanok.
Ám a nagy reformok gyakran az ár ellen haladnak. Nem lehet a jelenlegi helyzetet az 1932-eshez hasonlítani. Roosevelt tényleges felhatalmazást kapott a mélyreható változtatásra. Ugyanez volt a helyzet Reagan esetében, amit Obamáról nem lehet elmondani. Ezért Fukuyama véleménye szerint a jelenlegi kongresszusban semmi esélye sincs annak, hogy a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére irányuló klímareformot megszavazzák, a bevándorlás reformja pedig önmagában ugyan megvalósítható, de most nem lehetséges.
Fukuyama nem annyira személyes tényezőknek tulajdonítja ezt - nem arról van szó, hogy Obama nem tudja olyan ügyesen kezelni a kongresszust, mint például valaha Lyndon B. Johnson elnök tette -, inkább arról, hogy az amerikai törvényhozás mélyen átalakult és ma sokkal polarizáltabb. Ez szerinte annak a következménye, hogy az egyes választói táborokat az ideológiai meggyőződésüknek megfelelő tévécsatornák táplálják. További magyarázat a jelenségre, hogy eltűntek a Reagan-korszak centrista republikánus személyiségei, akik nem voltak olyan szélsőségesek, mint mai republikánusok.
Obama elnök külpolitikai mérlegéről szólva Fukuyama úgy fogalmazott, hogy azt valósította meg, amit a legkönnyebb volt: megváltoztatta az amerikai diplomácia hangvételét, megmutatta, hogy nem csak a katonai erőre számít. Nyitott Irán és Észak-Korea irányában, bár előre lehetett sejteni, hogy egyik relációban sem várható nagy siker. Ez azonban lehetővé teszi számára, hogy visszatérjen egy keményebb politikához. Pillanatnyilag nem lehet sem sikerről, sem kudarcról beszélni. Afganisztánnal kapcsolatos politikája lehetett volna óvatosabb, de nem nevezhető ésszerűtlennek. Fukuyama személyesen nem híve az Afganisztánból történő kivonulásnak, de arról sincs meggyőződve, hogy az ottani amerikai csapatlétszám jelentős növelése jó dolog. Az 1980-as években a demokraták csökkentették a hadsereg létszámát, s ez a katonákat arra indította, hogy hatékonyabban képezzék ki a helyi erőket. A további csapaterősítés azzal a kockázattal jár, hogy az ott lévő amerikai katonák nem érzik eléggé az idő szorítását: 18 hónap áll még rendelkezésükre a terep átadásának megkezdéséhez. Ha kudarcnak bizonyul az erősítés, akkor Amerikának távoznia kell.
Mindazonáltal Fukuyama szerint Afganisztán rövid távon nem fenyegeti magát az elnökséget. Nagyobb a kudarc kockázata Irán vagy Pakisztán esetében. A Perzsa-öbölben (Arab-öböl) valós egy háború kockázata, mert valószínű, hogy az irániak átlépik azt a határt, amelyet az izraeliek vörös vonalnak tekintenek. Egy izraeli katonai akció tényleges lehetőség. Az Obama-kormánynak ugyan egyáltalán nem áll érdekében az, hogy háború törjön ki Iránnal, de a professzor úgy véli, hogy nem képes Izrael visszafogására és és erre nincs is meg benne a politikai akarat. Az Obama-adminisztráció szerepe a károk mérséklésére korlátozódik, márpedig az észak-koreai dosszié jól mutatja a diplomáciai kezdeményezések korlátait. Ha Irán úgy dönt, hogy folytatja atomprogramját, az Egyesült Államok csak nehezen kezelheti ennek katonai következményeit.
Válaszolva a Le Figaro záró kérdésére amely azt firtatta, hogy ez a tehetetlenség az amerikai - és általánosabb értelemben a nyugati - világrend hanyatlását tükrözi-e, Fukuyama annak a véleményének adott hangot, hogy ha a válság tényleg elfajul, valóban ezt igazolja. Ám ha Obama elnökségére nem omlik rá Irán vagy Pakisztán, s ha áterőlteti egészségügyi reformját, akkor valóban nagy elnök lehet.
