Kapitalizmussal a terrorizmus ellen
Már több nyolc éve folyik az iszlám radikalizmus eredetével kapcsolatos vita. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások kapcsán volt, aki úgy vélekedett, hogy kisebbségi komplexusból fakadó frusztráció hajtja a merényletek elkövetőit. Thomas Friedman, a The New York Times Pulitzer-díjas kolumnistája a 2005-ös londoni robbantások kapcsán kifejtette, hogy a muszlim fiatalok vonzódnak a nyugati kultúrához, de saját hitük és kultúrájuk felsőbbrendűségének tudatában küzdenek a csábítás ellen, és szégyellik vonzódásukat. Amikor ez a belső küzdelem elviselhetetlenné válik, sok fiatal szunnita a toborzók karjába veti magát, hogy a mártírium keresésével állítsa helyre megingott önbecsülését.
Radikális jobboldali pártok körében előfordul az is, hogy az iszlám vallás tanításából eredeztetik az erőszakot. A demokratikus országok politikai vezetői azonban, még a terrorizmus elleni háború élharcosai is, óvakodnak attól, hogy a terroristák vallásával hozzák összefüggésbe szörnyű tetteiket. A kormányok mindent elkövetnek, hogy a közvélemény ne forduljon a moszlim közösségek ellen.
A legkézenfekvőbb elképzelés szerint a terrorista szervezetek toborozói agymosást hajtanak végre a tudatlan muszlim ifjakon, akik mintegy hipnózis alatt követik el borzalmas tetteiket.
Nasr szerint tévesek a közkeletű magyarázatok. A terrorizmus nem ideológiai vagy vallási indíttatású, és nem is pszichológiai komplexusokra vezethető vissza, hanem sokkal kézzelfoghatóbb és földhöz ragadtabb okokra: a gazdasági kilátástalanságra.
„Az iszlám szélsőségeseket agymosott robotoknak szokás tekinteni. Ez azonban téves elképzelés. Az iszlám radikalizmus nem valamilyen doktrína következménye, hanem a túlszabályozott gazdaságé, amely ellehetetleníti a szabad vállalkozást, elszigeteli az embereket a globális gazdaságtól, felszámolja a munkalehetőségeket és vele a szebb jövő reményét."
A muszlim országokban rendkívül alacsony az életszínvonal. A munkanélküliek aránya magas, különösen a fiatalok találnak nehezen állást, általában akkor is csak valami lélekölő és unalmas munkát. Az iszlám világ államaiban alacsony a társadalmi mobilitás: a szegény családba születőknek gyakorlatilag nincs esélye a felemelkedésre. Sokak számára a terrorista szervezetek jelentik az egyetlen kitörési pontot: ők ugyanis nem csak anyagi biztonságot kínálnak tagjaiknak, hanem társadalmi elismerést is (a szent háborúban elesett mártírok túlvilági jutalmáról, a rájuk váró szűzlányokról nem is beszélve). „Hadd legyen csak a fiam is hősi halott. Ebben az életben úgysem vár rá semmi jó. Ha a szent háborúban esik el, legalább dicsőséget hoz családjára" - idézi egy elkeseredett pakisztáni szülő szavait Nasr.
A helyzet azonban nem reménytelen. A terrorizmus elleni harc egyáltalán nem kilátástalan, sőt, a muszlim világban számos sikertörténet igazolja, hogy aránylag könnyen megnyerhető. Törökországban, Dubaiban és Malajziában a piacpárti reformoknak köszönhetően gazdasági virágzás indult, fellendült a kereskedelem és az országok becsatlakoztak a globális gazdaság vérkeringésébe. A jólét terjedésével megerősödött a középosztály, megindult az urbanizáció. Új munkahelyek keletkeztek, és a fiataloknak lehetősége nyílt a felemelkedésre.
Igaz ugyan, hogy a 2001-es terrortámadásokat is középosztálybeli muszlimok tervelték ki és hajtották végre, ők azonban a szabályt erősítő kivételek: a középosztály általában nem híve a radikalizmusnak - még a muszlimok országokban sem. Ők nem az elzárkózás és a forradalom, hanem a globális integráció hívei, hiszen tudják, hogy ez szolgálja jólétüket - még akkor is, ha közben az iszlám vallási tanításokat nem vonják kétségbe. Feltéve persze, hogy hazájukban valódi piacgazdaság működik, és a gyenge középosztály nem az állami hivatalokért verseng, hanem vállalkozik.
„Mindez nem jelenti, hogy a muszlim középosztályok tagjaiból nem válhat terrorista. De azok, akik anyagilag érdekeltek a kereskedelemben, általában nem fogadják el az olyan eszméket, amelyek saját jövőjüket veszélyeztetik."
Mindebből pedig az következik, hogy a Nyugatnak a középosztályok megerősítése érdekében támogatnia kell a kapitalizmus meggyökeresedését és a szabad piac kialakulását - írja Nasr. Ennek leghatékonyabb módja a kereskedelmi kapcsolatok erősítése, nem pedig a vallási nézetek átalakítása. Ahogyan Európában a 17. századtól megerősödő kapitalizmus és iparosítás gyengítette a vallási fundamentalizmust, úgy a dereguláció és a kereskedelem a muszlim világban is visszaszoríthatja a szélsőségeket.
