A geopolitikai helyzet kedvez Moszkvának
Moszkvának esélye van javítani a Nyugattal fennálló stratégiai kapcsolatain, a dialógus pedig ismét megindulhat – írja cikkében a Kommerszant. Ahhoz, hogy az orosz gazdaságot sikerrel modernizálhassa, a Kremlnek stabil és bizalomra épülő kapcsolatokat kell kiépítenie Európával és az Egyesült Államokkal, a jelenlegi geopolitikai helyzet pedig kedvez ennek a folyamatnak.
A NATO mint a transzatlanti közösség védelmének biztosítéka, politikáját szigorúan a Nyugat stratégiai önmeghatározásából vezeti le – jelentette ki a lapnak Borisz Makarenko, a moszkvai Politikai Technológiák Központjának elnöke. Ráadásul a szervezet önmagát a hidegháború győzteseként definiálja, amin természetesen nem lehet csodálkozni, hisz az összeomló Szovjetunió után megmaradt instabil térségbe sikerrel tudta érvényesíteni befolyását. Az elmúlt években a Fehér Ház neokonjai komoly kísérleteket tettek arra, hogy gyakorlatilag valamennyi felmerülő geopolitikai problémát egyedül oldjanak meg. NATO-perspektívát ígértek Grúziának és Ukrajnának, még Moldva is gyorsan felkerült a várólistára.
A neokonok azonban kikerültek az amerikai vezetésből, mi több, Washington előre nem látott nehézségekbe ütközött Irakban és Afganisztánban. Európában sem megy simán az unió építése, az új tagállamok integrálása felemésztette az energiákat. Makarenko szerint ebből a Nyugat levonta a tanulságokat, és arra kell számítani, hogy prioritási sorrendet állít fel, igyekszik a legfontosabb ügyekre koncentrálni, és távol maradni olyan problémáktól, amelyek megoldására rövid távon nem lehet számítani.
Ez teheti Oroszország számára lehetővé, hogy az 1999-ben, a volt Jugoszlávia elleni támadást követően megszakadt párbeszédet újraindítsa a NATO-val, feledtesse a múlt évi grúziai kalandját, és stratégiai megállapodásra jusson a Nyugattal.
Ugyanakkor Moszkvának tudatában kell lennie annak, meddig mehet el és, hogy miket várhat, illetve miket nem remélhet e párbeszédtől. Arra semmiképp sem számíthat, hogy a Nyugat feladja azokat a pozícióit, melyeket a Szovjetunió összeomlása után megszerzett. Számára ráadásul stratégiai kérdés az Oroszország peremén húzódó államokkal kialakított különleges kapcsolat, nemcsak Ukrajna és Grúzia, hanem Moldova és Belorusszia vonatkozásában is. Moszkva nem is álmodhat arról, hogy ismét kizárólagos befolyási övezetévé tegye Örményországot és Azerbajdzsánt.
Mindebből az is következik, hogy az érdekellentétekből fakadó gyanakvás nem fog egycsapásra eltűnni. Objektív tényezők Oroszországot mindig is a Nyugat ellenségévé tették és ez a jövőben sem változik. Ugyanakkor – az elmúlt két évtizedet alapul véve – a NATO Oroszország-politikája soha nem volt még annyira pragmatikus, mint épp most. Moszkva pedig soha nem volt még annyira ráutalva a Nyugat modernizációs képességeire, mint manapság. A dolgok tehát változhatnak, mégpedig ez alkalommal a jó irányba – állítja Makarenko a Kommerszant hasábjain
