Miért az értelmiségiek lesznek öngyilkosok?
Masari Al-Zajdi, a neves arab nyelvű napilap véleményrovatának szerkesztője cikkében megállapítja: az iszlám – és ezen belül különösen az arab – világ számára az öngyilkosság elfogadhatatlan. Bár ennek gyökerei mélyen a vallásos hitbe nyúlnak vissza, a mai laikusabb közösségekben is megrökönyödést váltanak ki az ilyen esetek. Mindezek dacára, az arab értelmiségi közegben egyre több öngyilkosságról hallani.
Egy szaúdi régész-professzor halálát emeli ki példaként a cikk szerzője. A professzor könyvek tucatjait írta, diákok százait indította el karrierjük útján, önkezével okozott halála – épp megmagyarázhatatlansága és különössége révén – vált mégis viták témájává Szaúd-Arábiában.
Jellemző, hogy míg az arab társadalmakban általában ritka az öngyilkosság – leszámítva az öngyilkos terrortámadásokat –, addig értelmiségi közegben egyre többen választják az önkéntes végzetet. Ennek magyarázatát általában a társadalmi válságokban keresik, ami nyilvánvalóan egyértelműen arra utal: az arab világ még azon államaiban sincs valami rendben, ahol nincsenek háborúk, a társadalom pedig anyagilag prosperál.
Érdekes az is, állapítja meg Al-Zajdi, hogy miért az értelmiség reagál erre ilyen látványos, a hagyományokat is megtagadó módon? Elvégre a krízis mindenkit érint, ráadásul nemigen hallani arról, hogy politikusok kövessenek el öngyilkosságot. Ez a körülmény annál is rejtélyesebb, mert az arab társadalmak belső válságáért sokkal inkább a politikai osztály a felelős, semmint az értelmiség vagy a közember.













