Cikkek a nagyvilágból

Feliratkozás a hírlevélre

Szaakasvili önkényuralomra tört – nem lehetett lebeszélni a támadásról

Frankfurter Allgemeine Zeitung
Egy évvel a katasztrofális következményekkel járó kaland után a konzervatív napilap mérlegében egyebek között az egykori parlamenti elnököt is megszólaltatta.
Amikor az orosz tankok tavaly, röviddel az úgynevezett ötnapos háború kezdetét követően a grúz főváros felé dübörögtek és senki sem tudta, vajon Tbiliszit is elfoglalják-e, százezrek gyűltek össze a Rusztaveli-sugárúton a város szívében. A tömeg azt skandálta: Állítsátok meg Oroszországot! Köztük volt Mihail Szaakasvili elnök is. A Gori városából előrenyomuló páncélosok és a tbiliszi tömeg képeinek látványa minden bizonnyal erősen közrejátszott abban, hogy számos nyugati ország nagyon gyorsan kifejezte szolidaritását Grúziával. A tankok ugyanis emlékeket ébresztettek, mint például a szovjet bevonulásét Prágába. Az viszont, hogy mindennek előzményeként a grúz tüzérség rakétákkal lőtte Chinvali városát, nos, az akkoriban háttérbe szorult.
Az augusztus hetedikén kitört háború előtt a Rusztaveli-sugárúton egészen más jelszavakat lehetett hallani. Grúz tüntetők és ellenzéki politikusok 2007 őszén alapvető változásokat, több demokráciát követeltek. Szaakasvili lemondását, illetőleg előrehozott választásokat követeltek annak érdekében, hogy megakadályozzák a tekintélyuralmi rendszer kialakulását. Szaakasvili, akit a 2003-as, úgynevezett rózsás forradalom repített a hatalomba, és aki megígérte, hogy demokratikus állammá változtatja az országot, az utcákra vezényelte a rendőrséget és kihirdette a rendkívüli állapotot. A NATO-nak és az Egyesült Államoknak nyomást kellett gyakorolnia, hogy a rendkívüli állapot az eredetileg meghirdetettnél rövidebb legyen. Szaakasvilit figyelmeztették, hogy nem csak a katonai erő számít és a NATO, amelybe az elnök hazáját irányítani szeretné, egy értékközösség is.
Az átmeneti belpolitikai egység, amelyet a súlyos fenyegetés kovácsolt össze, alig tartott ki addig, amíg az oroszok az általuk ütközőzónának kinevezett dél-oszét és abház határokra ősszel visszavonultak. A több demokráciát követelő régi sürgetések társultak a nyilvános és kritikus véleményekkel azzal kapcsolatban, mekkora szerepe volt Szaakasvilinek az elvesztett háború ügyében, amelynek következtében az oroszok elismerhették független államként Dél-Oszétiát és Abháziát, amelyekben ráadásul tartósan nagyobb csapatkontingenseket is állomásoztat. Aki elveszít egy háborút és az állam területének egyötödét, annak nincs további keresnivalója az elnöki poszton - hangoztatta az ellenzék. Noha az általános grúz szóhasználat szerint az orosz agresszió a felelős a háborúért, mégis egyre gyakrabban hangzik el, hogy Szaakasvili felült az orosz és a dél-oszét provokációnak és Grúziát egy olyan küzdelembe rántotta bele, amelyet nem lehetett megnyerni. Az ország érdekében ezért le kell mondania, hogy Grúziában megerősödhessen a demokrácia.
Az egykori parlamenti elnökasszony, Nino Burdzsanadze, aki annak idején Szaakasvili mellett egyik vezéregyénisége volt a rózsás forradalomnak, most pedig az ellenzéki Demokratikus Mozgalom - Egységes Grúzia elnevezésű pártot vezeti, ma azt állítja, le akarta beszélni az elnököt a háborúról. Mint mondja, próbálkozásai ellenére Szaakasvili felhívta tavaly augusztus hetedikén este, hogy közölje, kiadta a parancsot a támadásra. Burdzsanadze elmondása szerint az elnök akkor kijelentette: „Holnap Chinvaliban leszünk".