Értékelő nyilatkozatok a G20 döntéseiről
A résztvevők közül Barack Obama amerikai elnök kijelentette, hogy a „nagyon termékeny" G20 által elfogadott reformok „fordulópontot" jelentenek, amelyet „összehangolt akciók példátlan együttese" jellemez. Véleménye szerint az elhatározott intézkedések „merészebbek és gyorsabbak, mint bármely nemzetközi reagálás, amelyet valaha is adtak egy pénzügyi válságra".
Gordon Brown brit miniszterelnök „egy új világrend" eljövetelét üdvözölte, amely szerinte „a nemzetközi együttműködés új korszakát nyitotta meg."
Nicolas Sarkozy francia elnök „a Bretton Woods-i megállapodások óta példa nélkülinek" nevezte a G20 döntéscsomagját. Különösen a pénzügyi szabályozás terén elért haladást méltatta, leszögezve: „Mostantól elismerést nyert, hogy a pénzügyi válságot a szabályozás kudarcára lehet visszavezetni." Sarkozy kiemelte „a francia-német tengely", George Brown brit kormányfő és Barack Obama amerikai elnök szerepét.
Angela Merkel német kancellár szerint „történelmi kompromisszum született egy rendkívüli válság kapcsán". A tárgyalások „kemények" voltak, de „a kompromisszumra törekvés" és a „igazi bajtársias szellem" jellemezte őket.
Stephen Harper kanadai miniszterelnök így fogalmazott: „az instabilitás legnehezebb része mögöttünk van" és az eredmény „rendkívüli".
Dimitrij Medvegyev orosz elnök szerint a G20 „lépés volt a jó irányba", Barack Obamával folytatott megbeszélései „jók voltak", de „nem hoztak lényegi haladást."
A nemzetközi diplomáciai és pénzügyi intézmények vezetői közül
Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára üdvözölte az elfogadott csomagot, de hozzáfűzte, „lényeges, hogy a szegény országoknak szánt összeg valóban eljusson hozzájuk."
Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója kijelentette, hogy a G20 döntései „a valaha elhatározott legnagyobb összehangolt gazdaságösztönző tervet jelentik", és elégedetten nyilatkozott arról, hogy az általa vezetett intézmény „tűzerejét" jelentősen fokozták.
José Manuel Barroso, az EU Bizottságának elnöke „a vártnál ambiciózusabb" eredményként méltatta a G20 döntéseit. „Ezek egységünk és eltökéltségünk igazi bizonyítékát szolgáltatják" - tette hozzá.
Soros György elismerését fejezte ki: „Minden bizonnyal fordulópont lehet, mert a kormányok összezártak és közösen cselekszenek". Az államok szerinte megakadályozták a krízis további súlyosbodását, ami főként a kelet-európaiak számára lehetett riasztó.
A G20 döntése nyomán az OECD által közzétett listán pénzügyi rendszereik nem kielégítő volta miatt szereplő országok közül Uruguay a nemzeti bank elnöke, Mario Bergera révén úgy foglalt állást, hogy országa „nem pénzügyi paradicsom, pénzügyi rendszere pedig szilárd és komoly.
Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, akinek országa a „szürke" listán szerepel, „érthetetlennek" nevezte azt, hogy minek alapján minősítették az egyes országokat és bírálta azt, hogy az Egyesült Államok olyan államai, mint Delaware, Wyoming vagy Nevada, nem szerepelnek a listán.
Hans-Rudolf Merz svájci elnök „sajnálkozását" fejezte ki azért, mert országa rákerült az OECD listájára, „helytelenítette az eljárást" azért is, mert, mint monta, Svájc „már meghozta a szükségessé vált intézkedéseket" azzal, hogy a banktitok enyhítését határozta el.
Liechtenstein a maga részéről közölte, célja az, hogy levegyék a szürke listáról, ennek érdekében tárgyalni fog a főbb európai országokkal.
Josef Pröll osztrák pénzügyminiszter elégedettségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy országa a szürke - és nem a fekete - listán szerepel, ebben annak jelét látta, hogy „jó irányban halad". Leszögezte, hogy ez nem fogja érinteni az osztrák banktitkot.
Didier Reynders belga pénzügyminiszter viszont úgy ítélte meg, hogy „nem kellemes" Belgiumot a szürke listán látni, és emlékeztetett arra, hogy országa elkötelezte magát a banktitok megszüntetésére.
Andorra pénteken üdvözölte, hogy míg korábban az ország a fekete listán szerepelt, az OECD ezúttal a szürke listán említette.
A nemzetközi nem kormányzati szervezetek közül a Greenpeace sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy az ökológiai kérdések, a légkör felmelegedése hiányoztak a vitából. Ezzel a G20 vezetői „elszalasztottak egy igazi alkalmat el a bolygó hosszú távú gazdasági és környezetvédelmi egészségének biztosítására."
A Transparency International „jótéteménynek" nevezte az OECD által közzétett két listát, de hozzáfűzte, továbbra is veszély, hogy a külügyminisztériumok a jövőben megfeledkeznek a listákról, amelyek kínosak az egyes rajtuk szereplő országok számára.
Német vélemények a G20-csúcsról. A Zöldek frakcióvezető-helyettese, Jürgen Trittin az elfogadott szabályozást „túl enyhének" minősítette. Az Európai Szakszervezeti szövetség főtitkár-helyettese, Reiner Hoffmann azt hiányolja, hogy azokat a problémákat, amelyeket a krízis magával hoz a munkaerőpiacra, ezeket egyáltalán nem veszik figyelembe. Amint fogalmazott: „Ez nem a megfelelő reakció a foglalkoztatási válságra.".
Hans-Werner Sinn, a müncheni Ifo-intézet vezetője fontosnak tartja, hogy lesz közös nemzetközi felügyelete a rendszerrizikóknak. Sinnek azonban hiányzik a legkisebb öntőkekvóta megemelésének elismerése. Szerinte ez az alfája és omegája lenne egy egészségesebb bankrendszernek és javított biztatási strukturának.
Gustav Horn, a Makroökonómiai és Konjunktúrakutató Intézet tudományos igazgatója a lap kérdésére leszögezte: a globálisan szinkronizált konjunktúraprogramokról való lemondás fatális következményekkel járhat. Klaus Zimmermann, a berlini központú Német Intézet a Gazdaságkutatásért igazgatója elégedett a londoni megállapodással. Szerinte Európa végre, a Merkel-Sarkozy tandemnek köszönhetően - még épp időben - igazolta jelentőségét.
Francia vélemények a G20-csúcsról. A konzervatív Le Figaro „Teljesített vállalás" című vezércikkében leszögezi: bár még kissé korai lenne teljes bizonyossággal leszögezni, hogy végre az olyannyira várt „reménysokk" következett be Londonban a G20 tanácskozásán, a pénzpiacok eufóriája láttán nem fér kétség ahhoz, hogy szokatlan dolog történt. A G20 eredményeit nyilvánvalóan megkönnyebbüléssel, vagy éppen lelkesedéssel fogadták. A nagy találkozót jellemző súrlódások és feszültségek után az az érzés uralkodott el, hogy ez a pénzügyi csúcs szakítást jelent a kapitalizmus eddigi formájával. Ezentúl lesz G20 előtt és után. Anélkül, hogy legyőzte volna a válságot, ami nem is volt célja, a londoni tanácskozás vitathatatlanul egy új korszak, esetleg egy új világrend kezdetét jelezheti, ahogy arról a brit fővárosban összegyűlt államfők meg akarták győzni magukat - írja a lap, az eredmények közül kiemelve a pénzügyek rendszabályozására hozott intézkedéseket és a nagy nemzetközi pénzügyi intézmények rendelkezésére bocsátott 1100 milliárd dolláros keretet. A londoni G20 nem vált azzá az elrontott randevúvá, amelyet a hivatásos Kasszandrák jósoltak, sőt talán történelmi csúcsként emlékeznek majd rá.
A liberális Le Monde hasonló hangnemben ír. A G20 sikeresen vizsgázott. Ez korántsem volt előre biztosított. Az északi gazdaságok és a Dél feljövő hatalmai között bőségesen akadt konfliktus, vita és összeütközés, az április 2-i londoni csúcs könnyen fulladhatott volna kakofóniába. A közös érdek azonban felülkerekedett: összehangolt akcióra volt szükség az 1945 óta legsúlyosabb gazdasági-pénzügyi válság felszámolásához. Londonban a világ azt láthatta, hogy a nemzetközi színtérre egy kicsit visszatér az állam. Más szóval a G20 felvázolta a világkapitalizmus új szabályait. A világ egy szabályozásoktól megfosztott (totalement déréglementé) pénzügyi globalizációt élt át, amelynek vad irama a jelenlegi válságba torkollott. A londoni találkozó - amelyet elsőként 2008 szeptemberében Nicolas Sarkozy követelt - bevezette a szabályozást, vagyis az óvatosságot a világ pénzügyeiben, új felügyeleti szerepet bízott a Nemzetközi Valutaalapra az államok pénzügyi és monetáris tevékenysége fölött, megbízva azzal, hogy szükség esetén adjon vészjelzést. További eredmény, hogy London megölte a G8-at, az amerikai-japán-európai találkozók éves rendszerét, amely úgy próbálta intézni a bolygó ügyeit, hogy annak egyáltalán nem volt reprezentatív képviselője. Azonban a G20 informális szervezet. Ha a globalizáció által megkövetelt világkormányzás embriójává akarják változtatni, intézményesíteni kell, először egy állandó titkárság felállításával - véli a lap.
A Le Monde „A G20 se nem siker, se nem kudarc" címmel teljes terjedelmében közli a Lazard bank egyik vezetőjének, Matthieu Pigasse-nak, a „Monde d'après, une crise sans précédent (kb. A világ ezután - egy példátlan válság) című könyv szerzőjének értékelő internetes fórumáról készült jegyzőkönyvet. Pigasse szerint az IMF-nek biztosított kiegészítő alapok nem elegendőek, de hasznosak. Vagy szegény, vagy fejlett és „hozzánk közel álló" országok fogják megkapni, amire a legjobb példát a kelet-európai országok jelentik. De ez nem jelent gazdaságösztönző tervet, csak egy lépést. A tőzsdék lelkesedése nem fog sokáig tartani, ha nem következnek gyors intézkedések a határozatok végrehajtására. Kína megjelenése nagyfontosságú változás, egy új világ-direktórium alakul ki, már nem az Egyesült Államok a világot egymagában domináló hatalom. Már nem a 7-8 leggazdagabb ország vezeti a világot, a kiszélesített direktóriumban 12 feljövő ország is részt vesz. Ez új nemzetközi egyensúlyt tükröz, aminek csak örülni lehet. A pénzügyi paradicsomok megfékezésére irányuló szándék helyes, az ördög a részletekben van: a listákon túl a kérdés az, hogy milyen szankciókat lehet hozni a megnevezett országokkal szemben és hogy kimaradnak fontos helyek, mint az amerikai Delaware vagy például Hongkong - nagy tehát az eltérés a cél és a megvalósítás között.
A Libération szerint érdemes ugyan fogadni arra, hogy a G20 bekerül a jövő gazdasági tankönyveibe, elsősorban a történelmi pénzügyi válság, Barack Obama európai látogatása és a példátlan konfrontáció miatt, amelynek színhelye volt a számadást és reformokat követelő francia-német páros fellépésével - de ezután felteszi a kérdést: vajon ez „egy új világ eljövetelét" jelenti-e? A válasz: világos, hogy nem. Legfeljebb kijelölték a reformok útját, de már ez is sokat jelent - bizonyítja, hogy a nemzetközi közösség a G20 keretében nem csak a nagy elvek tekintetében képes egyetértésre jutni, de konkrét és pontos döntések meghozatalára is képes. A Libération emlékeztet arra, hogy a dolgok rosszul kezdődtek, Párizs és Berlin ellenezte a gazdaság fellendítésére irányuló költségvetést, az előbbi mert nem rendelkezett erre eszközökkel, Németország pedig mert ellenzi az adósságnövelést akkor is, ha jó ügyet szolgál - Amerika ellenezte a pénzügyek szabályozását. Végül minden jól végződött, az Egyesült Államok elérte a Nemzetközi Valutaalap eszközeinek megháromszorozását, az európaiak a pénzügyi rendszer szabályozására teendő lépéseket, még ha nem is lehet csodát várni a fedezeti alapok átláthatóvá tétele tekintetében. Még fontosabb lehet a G20 egyáltalán nem kellemetlen multilateralizmusa, amelyben bizonyosan szerepe volt Obama fellépésének. - olvasható a Libérationban.
