Obamának nehéz dolga lesz első külföldi körútján
Barack Obamának több fronton is különböző kihívásokkal kell szembesülnie a hivatalba lépése utáni első külföldi körútján, mivel az Egyesült Államok gazdasági gondjai mind szövetségeseit, mind ellenfeleit felbátorítják - írta a The New York Times-ban Helene Cooper diplomáciai tudósító.
Az elnöknek óriási népszerűsége ellenére számolnia kell az amerikai stílusú kapitalizmus keltette ellenszenvvel és a gazdasági elgondolásaival szembeni ellenállással, amikor kedden Londonba érkezik az ipari és a felemelkedő piacgazdaságokat és az Európai Uniót tömörítő G20 csúcsértekezletére. Az elnök nem is fog kísérletezni azzal, hogy megszüntesse a NATO vonakodásán azt illetően, hogy országai több csapatot küldjenek Afganisztánba, amikor a hét második felében a katonai szövetség vezetőivel találkozik.
Valószínűtlennek látszik, hogy az iráni vezetőkkel való párbeszédre irányuló kezdeményezéseit illetően többet mutathat majd fel hazatérőben, mivel a teheráni vezetők eddig kemény szavakkal válaszoltak ugyan - de nem olyan keményekkel, amelyek meggyőzték volna Oroszországot arról, hogy támogatniuk kell az Egyesült Államokat az Irán elleni szigorúbb szankciók tekintetében. Emellett a kínai és az orosz vezetők tesztelni fogják őt a személyes találkozókon, kipuhatolandó, milyen mértékben csökkenhet az Egyesült Államok képessége arra, hogy domináns szerepet töltsön be a globális kérdésekben.
Bár az Obama-kormányzat szeretné, hogy különösen az európai országok növeljék kiadásaikat egy globális gazdasági talpraállás ösztönzésére, nem valószínű, hogy Obama konkrét ígéreteket próbálna kicsikarni ennek érdekében - ismerte el az elnök egyik tanácsadója egy szombati nyilatkozatában.
Az ellenállás részben arra vezethető vissza, hogy a világ még ma is rossz érzéssel tekint vissza arra, ahogy a Bush-kormányzat használta az amerikai erőt. Ezt számos fővárosban növelte, hogy úgy érzik, az Egyesült Államok többé nincs abban a helyzetben, hogy bármilyen receptet diktáljon más országok gazdaságpolitikájára nézve, vagy általánosabb értelemben érvényesítse akaratát, miközben fokozza a háborút Afganisztánban és kivonul Irakból.
Az amerikai bankösszeomlás, amely a globális válságot kiváltotta, arra vezetett, hogy a világ más részein újraértékelik az „amerikai utat", mint mintaképet. Ugyanakkor, miközben Obama jelenléte útjának állomásain tiltakozó megmozdulásokat ösztönöz, őt magát számos európai az amerikai ideálok megtestesítőjeként üdvözli.
Obama számára bonyolítja a problémát, hogy míg ő maga erős költekezéssel próbálja kihozni az Egyesült Államokat a bajból, ez az eszköz számos más országban nem alkalmazható. Az európai kormányok például jóval langyosabbak az óriási ösztönző programok tekintetében, mivel már erős szociális védőhálókat működtetnek és jobban félnek az inflációtól, mint az Egyesült Államok. Londonban tehát eltérő gazdaságfilozófiák ütköznek majd, és Washington defenzívában lesz nemcsak olyan gazdasági kérdésekben, mint a kereskedelem és a pénzügyi szabályozás, hanem számos nemzetbiztonsági és diplomáciai kérdésben is - írta Helene Cooper.
Ami a NATO-értekezletet illeti, Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár ugyan úgy nyilatkozott, reméli, hogy Afganisztán „nem Obama háborúja lesz, hanem valamenyiünké" (minden NATO-országé - Globusz), de már kétszer annyi amerikai katona van Afganisztánban, mint NATO-katona. A főtitkár szerint így a csúcs „nem a katonák küldéséről szól majd".
Prágában Obama egy olyan Kelet-Európával szembesül, amely nyugtalan amiatt, hogy az oroszok vissza szeretnék állítani befolyásukat az általuk saját hátsó udvaruknak tekintett térségben. Obama biztosította Oroszországot, hogy óvatosan fogja kezelni a Bush-adminisztráció terveit, amelyek egy rakétavédelmi rendszer felállítására irányulnak Csehországban és Lengyelországban. Az oroszok megnyugtatására törekedve azonban Obama feldühítette az amerikaiakkal szorosabb kapcsolatokra törekvő lengyeleket.
