Miért fontos Amerikának a Romániába telepítendő rakétaernyő?
Téves az a feltételezés, miszerint az Egyesült Államok kormányának felkérése, hogy Románia engedélyezze területén a kontinentális hatósugarú NATO-rakétaelhárító rendszer telepítését, teljesen új elgondolás lenne – írja háttérelemzésében a bukaresti napilap. A rendszer telepítésének az igénye ugyanis már a Bush-kormány alatt felmerült.
Washington 2002-ben kezdett tárgyalásokat Lengyelországgal arakétaelhárító ernyő kiépítéséről, de nem sokkal az egyezetések megkezdése után kiszivárogtak olyan hírek is, hogy a védelmi pajzs hatósugarát jelentősen ki szeretnék kiterjeszteni, s az akkori kalkulációknál Romániát is figyelembe vették. Majd az ezt követő nemzetközi viták miatt a kérdés rövid ideig lekerült a napirendről, és csak azt követően vált ismét időszerűvé, hogy Barack Obama elnök 2009. szeptember 17-én végképp lemondott a lengyel, illetve a baltikumi területre történő rakétatelepítésről. Ekkor amerikai illetékesek már az északi megoldásnál sokkal erőteljesebb és célirányosabb, valamint technikailag fejlettebb véderőben gondolkodtak, amely elsősorban a kontinens déli sávjában helyezkedne el, török, izraeli, bolgár és román területeket érintve.
A forgatókönyv valószínűségére utalt Joe Biden amerikai alelnök is, amikor múlt év október 22-én Bukarestben kijelentette: Washington nagyra értékeli, hogy a román kormányzat – szemben a lengyellel, mely késlekedett az állásfoglalással – már idejekorán megértette a telepítendő elhárító rakéták fontosságát. Az elemzés szerint Biden SM-3-as fegyverekre célzott, nem pedig azokra a Patritotokra, amelyekről a francia sajtó is cikkezet, s amelyekkel kapcsolatban Romániában is nagy várakozás volt tapasztalható.
A részletekre november táján kezdett fény derülni, amikor John Heffern, az Egyesült Államok NATO-képviseletének helyettes vezetője úgy nyilatkozott a román sajtónak, hogy rövid hatósugarú elhárító rakéták telepítése Bulgáriába és Romániába „logikus megoldásnak” tűnik. Az egész véderő megvalósulásának első lépése épp e rövidtávú rakétarendszerek telepítése lenne, majd később a véderő nyugat felé is kiegészülne.
A tervek szerint az első szakasz szintén két fázisra bomlik majd; az első fázis a bulgáriai telepítés lesz: a rendszer itt 2012-ben áll hadrendbe, míg a romániai 2015-ben. A második szakasz a Nyugat-felé történő, további államokat érintő rendszerbővítéssel folytatódik. Újabb hírek szerint a rendszer vegyes megoldásokat fog alkalmazni. A Patriot rakéták NATO-felügyelet alatt állnak majd, míg az SM-3-asokat az egyes nemzeti hadseregek – így a bolgár és valószínűleg a román – működtetik.
Egy biztos, mind a kormányzat, mind pedig a román lakosság körében igen vonzónak számít a rakéta-telepítés ötlete. Más kelet-európai országok közvéleményével szemben itt csekély politikai ellenkezéssel számolhat a terv.
A lap az orosz reakciókkal kapcsolatban is optimista, ugyanis arra számít, hogy a baltikumi telepítési tervektől eltérően, Moszkva sokkal megengedőbb lesz a déli védelmi övezet kialakításakor. A Cotidianul idézi a moszkvai székhelyű Carnegie Intézet igazgatójának, Dmitrij Trenyinnek a véleményét, aki szerint a Lengyelországba telepítendő észlelő és elfogórendszer főként azért okozott gondot a Kremlnek, mert azzal az Északi-sarkvidéken át az Egyesült Államokra irányuló orosz interkontinentális rakétákat is el lehetett volna fogni. A déli megoldás, mely távol van az sarkvidéktől, így nem olyan fenyegető Oroszországra nézve.
