„Oroszország ideológiai vákuumba került”
Az elmúlt években újjáéledni látszott az orosz birodalmi múlt iránti nosztalgia. A moszkvai vezetés - elsősorban Vlagyimir Putyin jelenlegi miniszterelnök, korábbi elnök - több olyan szimbolikus intézkedést hozott, amely a cári Oroszország és a sztálini Szovjetunió emlékének rehabilitására engedett következtetni. Fjodor Lukjanov belpolitikai elemző a The Moscow Timesban megjelent cikke szerint azonban egyre több jel mutat arra, hogy a Kreml kihátrál a nagyhatalmi szimbolika újjáélesztését követelő szélsőséges kezdeményezések mögül. A vezetés kezdi belátni, hogy a régi ideológiák nem támaszthatók fel. Újat azonban egyelőre nem tud kínálni helyettük.
Az elmúlt években számos elemzés beszámolt róla, hogy a hatalmat de facto birtokló Vlagyimir Putyin miniszterelnök igyekszik rehabilitálni a szovjet rendszert. A Kreml egyre nagyobb előszeretettel méltatta a kommunista múltat a fasizmus elleni harcban elért eredményeiért. Tavaly tavasszal, a győzelem napján tartott hivatalos orosz megemlékezések során egyáltalán nem esett szó a náci Németországgal kötött Ribbentrop-Molotov paktumról, amelyben Sztálin és Hitler felosztotta egymás között Kelet-Európát. Az ünnepségeken sokszor elhangzott, hogy a Vörös Hadsereg katonái megszabadították Európát a diktatúrától, de arról mindenki szemérmesen hallgatott, hogy a felszabadítás után a Szovjetunió megszállva tartotta Kelet-Európát.
Nyugati és ellenzéki orosz szakértők aggasztónak nevezték, hogy a Vlagyimir Putyin támogatásával bevezetett hivatalos orosz történelem tankönyv Sztálint Nagy Péterrel együtt az orosz történelem nagyjai közé sorolta. A tankönyv a kommunista diktátort a fasizmus elleni harc ikonjának állítja be, és hallgat róla, hogy a Szovjetunió még a náci Németországnál is több embert pusztított el.
Nagy felhorkanást váltott ki, amikor Medvegyev elnök rendeletben tiltotta be „az Oroszország érdekekeit sértő történelemhamisítást", miután Putyin követelte, hogy nyilvánítsák bűncselekménynek a szovjet csapatok második világháborús fellépésének meggyalázását. Az elnöki rendelet kihirdetése után az Orosz Vészhelyzetek Minisztériuma által a Duma elé terjesztett törvényjavaslat bűncselekménynek nyilvánította volna a második világháborús szovjet győzelem tagadását. A törvény az eredeti tervek szerint a külföldi állampolgárokra is vonatkozott volna.
Sokan figyelmeztettek, hogy Oroszország - lenézve a nyugati normákat - bel- és külföldön is egyre inkább úgy viselkedik, mint a hajdani Szovjetunió. Valami azért még a kritikusok szerint is megváltozott: Kreml elfogadta a kapitalizmus sajátos formáját, így a gyakran korábbi oligarchák vezetésével „irányított demokrácia" jött létre, amelyben a demokratikus elemek (választások, tulajdonjog, mozgásszabadság) szovjet nosztalgiával és a Nagy-Oroszország nacionalista víziójából születő idegengyűlölettel keverednek.
Januárban azonban a Kreml egyértelmű jelét adta, hogy nem támogatja a birodalmi ábrándok felélesztését - sem a cári Oroszország, sem a kommunista Szovjetunió rehabilitációját. Putyin elítélte a sztálini terrort, és a kormány - némi tétovázás után - határozottan fellépett a Nasi nacionalista ifjúsági mozgalom ellen, aki a Szovjetunió második világháborús politikáját bíráló Alekszander Podrabinek emberi jogi aktivistát és újságírót zaklatta.
„Számos jel mutat rá, hogy az orosz társadalom új korszaka kezdődik. A vezetők megkezdték a történelem átértékelését, miután világossá vált, hogy semmilyen előnyük sem származik a múlt kizsákmányolásából" - véli Lukjanov.
A Kreml valójában sosem akarta visszafordítani a demokratikus fordulatokat. Putyin mindössze a kormány tekintélyét akarta visszaállítani, miután Jelcin elnöksége alatt a nemzeti vagyont oligarchák kezére játszották, és ezzel az ország a gazdasági csőd szélére került. A birodalmi múltra való hivatkozás a központosító törekvéseket szolgálta: a Kreml legitimitását volt hivatottak megerősíteni.
Az orosz vezetésnek mára azonban rá kellett ébrednie, hogy a tűzzel játszik: a cári és a sztálini múltra történő hivatkozás olyan elvárásokat teremt, amelyeknek a Kreml nem lesz képes megfelelni. Moszkva még ha szeretné sem tudná visszaállítani Oroszország nagyhatalmi státuszát. A cári és a kommunista rendszer rehabilitációja pedig ellehetetlenítené az orosz gazdaság versenyképességének javítása szempontjából elengedhetetlen reformokat. A nacionalista érzelmek felkorbácsolása hosszú távon akadályozza a Kremlt.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy az orosz patriotizmus megerősítése nem lehetséges a régi szimbólumok segítségével - véli Lukjanov. A nemzettudat és a szolidaritás megerősítéséhez történelmi megbékélésre és új szimbólumokra van szükség. Azt azonban már Lukjanov sem tudja, hogy mik lehetnének az azonosulás új formái.
„Oroszország nagy problémája az, hogy ideológiai vakuumba került." A kelet-európai volt szocialista országoknak sikerült felhígított és mérsékelt nacionalizmussal betölteni a kommunizmus bukása után keletkezett űrt. A kelet-európai emberarcú nacionalizmus kialakulásában azonban döntő szerepe volt az európai integrációnak, amely megakadályozta a legordasabb eszmék feltámasztását. Oroszországnak azonban külső segítség nélkül kell megbirkóznia az ideológiai kihívással. Az ország jövője múlik rajta, hogy sikerül-e új, az etnikai nacionalizmusnál békésebb ideológiát találnia.
