„Az USA történetének egyik legsúlyosabb katonai baklövése"

2001 novemberében, négy nappal azelőtt, hogy Kabul elesett volna, Oszama bin Laden még a városban tartózkodott - írja rendkívül érdekes és informatív cikkében Peter Bergen a The New Republic hasábjain. November 8-án reggel még interjút adott egy pakisztáni újságírónak, amelyben védelmébe vette a New York-i és washingtoni merényleteket. Az al-Kaida vezetője láthatólag jókedvű volt a beszélgetés során.
Kabul november 12-én esett el és Bin Laden társaival együtt a kelet-afganisztáni Dzsalálábádba menekült, amelyet korábbról jól ismert. A CIA egy agresszív stílusú tisztjét, Gary Berntsent küldte utána, aki az amerikai csapatokkal együtt érkezett a fővárosba. A tálibellenes Északi Szövetség egyik titkosszolgálati jelentéséből 14-én tudta meg, hogy Bin Laden Dzsalálábádban van, ahol lelkesítő beszédeket tart növekvő számú harcosának. Berntsen nyolctagú CIA-különítményt küldött a városba és kapcsolatba lépett egy helyi tálibellenes afgán parancsnokkal, Hazarat Alival, aki három serdülőkorú fegyverest adott az amerikaiak mellé.
Bin Laden azonban nem maradt sokáig Dzsalálábádban: egy marokkói származású testőre az amerikaiaknak később elmondta, helyettesével, az egyiptomi Ajmán az-Zavahirivel együtt dél felé távozott Tora Bora, egy hegyi barlangrendszer irányába, mely a pakisztáni határ közelében fekszik. Berntsen csapata követte. Innen, az amerikaiak által megostromolt barlangrendszerből sikerült Bin Ladennek egérutat nyernie és újjászerveznie az al-Kaidát.
De mi is történt valójában Tora Boránál? Nagyon alapos kutatások után Bergen úgy véli, „Tora Bora az Egyesült Államok legújabbkori történetének egyik legsúlyosabb katonai baklövése volt". Bin Laden nem véletlenül választotta Tora Borát. Nagyon jól ismerte a terepet. 1987-ben a család építőipari cégének bulldózereit felhasználva hat hónap alatt utat épített a hegyeken át Pakisztánba, hogy a szovjetek ellen harcoló csapatainak utánpótlási útvonalat teremtsen. A környéken dúló harcokban maga is részt vett, ami az egész arab világban hírnevet szerzett neki. Egészen 2001-ig Bin Laden fenntartott egy búvóhelyet Milavában, Tora Bora közelében, a hegyekben, amelyet szűk földút kötött össze a kocsival három órányira fekvő Dzsalálábáddal. A télen messze a hóhatár felett található helyet szétszórt őrposztokkal vették körül, építettek saját tábori pékséget, valamint Bin Laden számára egy vályogból és kőből készült kétszobás házat, mely semmiben sem különbözött a tipikus afgán falusi épületektől. A szomszéd házban kezdetleges úszómedencét is kialakítottak. A házak előtt széles tér nyílt - ma mély bombakráterek tarkítják -, ahol az al-Kaida tagjai különböző növényeket termeltek. Itt minden Bin Laden tulajdona volt, a következő lakott település több ezer lábbal lentebb, látótávolságon kívül terült el. Fia, Omar szerint apja időnként gyalogszerrel átment Pakisztánba, ami a körülményektől függően 7-14 órát vett igénybe. E túrák során volt alkalma alaposan eszébe vésni minden egyes szikla és kődarab pontos elhelyezkedését. Tudta előre, hogy harc esetén ez előnyt jelent.
Ezt a helyet választotta Bin Laden az amerikaiakkal való összecsapása színhelyéül. Legalább öt guantánamói szemtanú látta őt 2001 novemberében Tora Borában. Embereinek a közelgő dzsihádról szónokolt, Zavahiri pedig mindezt kommentálta. A szemtanúk szerint nagyon közvetlenül viselkedett, s várta az amerikaiak érkezését, amire alaposan felkészült.
Eközben Berntsen csapata elhagyta Dzsalálábádot és Tora Bora közelében egy hegy lábánál lévő iskolába fészkelte be magát, mely bázisául szolgált. November végén a csapat kétfelé vált és az egyik négyes tíz afgán fegyveres vezetővel a hegyekbe indult. A különítménynek tagja volt a légierő egyik embere, aki lézerberendezést vitt magával, hogy a bombázóknak megjelölje vele a célpontokat. Nem kis nehézségek után az egyik hegycsúcsról a csapat megpillantotta Bin Laden több száz emberét egy völgyben. A következő 56 órában az összes rendelkezésre álló bombázó ide koncentrálta a tüzét. Berntsen senkitől se kért engedélyt a Tora Bora-i csata kirobbantására. Sőt, a CIA utólag még gratulált is neki.
A harc elején Bin Laden a helyszínen tartózkodott és tea mellett biztatta katonáit. Hiába halmozott fel azonban komoly arzenált, a pozíciója valójában nagyon is veszélyes volt. Több mint 4300 méteres magasságban a ritka levegő és a decemberi jéghideg idő megviseli a szervezetet. Folyamatosan esett a hó, ráadásul november végén elkezdődött a ramadán, az ultravallásos harcosok pedig szigorúan betartották a tiltásokat. Az állandó bombázásoktól aludni sem lehetett: egyedül december 4-7. között a bombázók több mint 317 tonna bombaterhet dobtak a hóval borított hegyekre. A sebesülteket ellátó jemeni orvos később elmondta, elfogyott a gyógyszer, az amputálásokat kénytelen volt késsel és ollóval végezni... Az orvos szerint Bin Laden csak a saját menekülésével törődött, a harcosok sorsa egyáltalán nem érdekelte. A bombázások alatt magnókazettára mondta az észrevételeit, amit aztán 2003-ban az al-Dzsazíra tévétársaság leadott: „Az amerikaiak több száz tonnás intelligens bombákkal támadnak bennünket, amelyek behatolnak a barlangokba is." December 9-én minden korábbinál hevesebb bomba- és rakétazápor zúdult az al-Kaida állásaira, de Oszama bin Laden - számos emberétől eltérően - nem halt meg.
Eközben az amerikaiak amiatt aggódtak, hogy Bin Laden a határon át elmenekülhet, hiszen a CIA szerint a pakisztániak nem rendelkeztek akkora erővel, hogy ezt megakadályozzák. Erről az elnököt is értesítették. Berntsen Kabulban azt az információt kapta az embereitől, hogy Tora Bora végleges kifüstöléséhez legalább 800 rangerre lenne szükség. Berntsen kért is 800 elitkatonát a feladat teljesítésére. A főhadiszállás egyébként képes volt a Tora Boránál lévő kis csapattal is a közvetlen kapcsolattartásra. A kért erősítés rendelkezésre is állt. Csakhogy Tommy Franks tábornok, közel-keleti főparancsnok nem értett egyet az akcióval, mondván, előbb a tálibokat kell legyőzni. Ezenkívül a csapatok bevetése a térségben meghatározó törzsek ellenkezését váltotta volna ki, amit a Pentagon mindenáron el akart kerülni - na meg az akcióval óhatatlanul együtt járó veszteségeket is. Ráadásul éppen ezekben a napokban kapott Franks tábornok parancsot arra, hogy a legrövidebb időn belül készítse el, illetve frissítse fel Irak inváziójának tervét, ami már ott lebegett Bush elnök, Rumsfeld hadügyminiszter és Cheney alelnök szemei előtt. A feladat nyilvánvalóan elvonta a parancsnokság figyelmét Tora Boráról. Az erők így csekélyek maradtak. Az akció élére egy 37 éves őrnagy került, akinek mintegy 60 amerikai és 12 brit elitkatona tartozott a parancsnoksága alá. Három magas rangú afgán parancsnok és az embereik csatlakoztak hozzájuk, akik egymással is rivalizáltak.
December 10-én az amerikaiak lehallgattak egy üzenetet, amely szerint Bin Laden megpróbál elmenekülni. Ezt a helyszínen lévő különítménnyel is tudatták. Délután 4-kor a különítmény afgán katonái jelentették, hogy látják Bin Ladent. Este ismét megadták a terroristavezér helyzetét. Az információ hajszálpontos volt: tízméteres pontossággal jelölték meg a pozícióját. A bázisul szolgáló iskolában az őrnagy 15 perccel később újabb jelentést kapott, mely szerint Bin Laden két kilométerrel távolabb tartózkodik az előző koordinátákhoz képest. Az őrnagy nem tudta, melyik információ a valós, mindenesetre embereivel útnak indult a hegyekbe. Közelebb került a célponthoz, mint amerikai katona valaha, végül mintegy 2000 méterre, ekkor azonban heves tűzbe került az egysége, ráadásul legfőbb afgán szövetségese, Hazarat Ali az embereivel távozott a harctérről, hogy hazaérjen a ramadán tilalmainak esti felfüggesztésére. Az éjszaka közepén vezető nélkül maradt a hegyek között. Kénytelen volt felfüggeszteni az akciót.
December 12-én Franks elküldte az iraki invázió tervét Rumsfeldnek, 13-án pedig pakisztáni fegyveresek megtámadták az indiai parlament épületét. A két atomhatalom között kis híján háború tört ki. India több ezer katonát vezényelt a határra, Pakisztán is ugyanezt tette, ami azt jelentette, hogy elvonta erőit az afgán határról és az al-Kaida menekülésének útjából. Emiatt ez a két nap döntőnek bizonyult a Tora Bora-i csata szempontjából. Híre jött, hogy az al-Kaida emberei fegyverszünetet kérnek, de ezt az amerikaiak nem akarták elfogadni. A tárgyalás azonban némi időbe tellett. Végül egyetlen harcos sem adta meg magát. 13-án délután amerikai lehallgatók jelezték, hogy Bin Laden beszél a harcosaihoz. Harcra buzdította őket, majd újabb bombázások után - tekintettel a súlyos körülményekre - engedélyt adott nekik a megadásra. Egy kézre került szemtanú szerint a több száz élve maradt arab fegyveresnek segédei útján azt javasolta, meneküljenek Pakisztánba és menjenek hazájuk nagykövetségére. A másnap, 14-én elfogott beszéd már úgy tűnt, előre felvett szöveg: Bin Laden minden valószínűség szerint elhagyta a helyszínt, s ehhez az al-Kaida tűzszüneti ajánlatát, s az emiatt bekövetkező pillanatnyi szünetet használta fel. Egyik elfogott testőre szerint Zavahiri Bin Laden 11 fia egyikével külön távozott, míg a főnök a 18 éves Mohamed fiával és testőreivel menekült el. Hogy megtévesszék az amerikaiakat, az ott maradók tovább használták az al-Kaida-vezér műholdas telefonját.
December 17-re a Tora Bora-i csata véget ért. Kb. 220 fegyveres vesztette életét, 52-en estek fogságba, főleg arabok, egy tucatnyi afgán, ezenkívül néhány csecsen és pakisztáni. Lerongyolódottak és csontsoványok voltak, nem úgy néztek ki, mint félelmetes harcosok. Tíz nap múlva előkerült egy Bin Laden-videó, amelyen láthatólag megöregedett. Saját haláláról elmélkedett. A 34 perces videó alatt a baloldala egyáltalán nem mozgott.
Tora Bora 2004-ben tért vissza az amerikai politika homlokterébe, amikor John Kerry az elnökválasztási kampány során szemére vetette Bushnak, hogy nem fogták el Bin Ladent. Vádját hevesen visszautasították. Kerry véleménye egyébként mind a mai napig semmit sem változott. Bergen szerint teljesen egyértelmű, hogy Bin Laden ott volt Tora Borában (ezt Franks tábornok időnként kétségbe vonta), s óriási hibának tekinti, hogy nem küldtek elég embert az elfogására. Az is bebizonyosodott, hogy az afgán segédcsapatok, a pakisztáni hadsereg fontosak, de a terrorizmus elleni háborúban az amerikai egységeket nem helyettesíthetik. Bergen következtetése: „Ha meg akarjuk ölni Bin Ladent vagy Zavahirit - és a többi al-Kaida-csúcsvezetőt -, azt valószínűleg nekünk magunknak kell megtennünk." Bin Laden szökése tovább növelte mítoszát, s jóllehet ma már nem tudja olyan közvetlenül irányítani a szervezetét, mint azelőtt, nem kétséges, hogy ma is ő a legfőbb parancsnok. A legtöbb szakértő úgy véli, Pakisztán és Afganisztán északnyugati határvidékén bujkál, de nagyon kevés információt sikerült róla szerezni, igazából fogalmunk sincs, hol lehet. A most 53 éves férfi számos hangüzenetet küldött az utóbbi években, de videón utoljára 2007 szeptemberében tűnt fel. Egészségesnek, kipihentnek és magabiztosnak tűnt.