Barack Obamának több fronton is különböző kihívásokkal kell szembesülnie a hivatalba lépése utáni első külföldi körútján, mivel az Egyesült Államok gazdasági gondjai mind szövetségeseit, mind ellenfeleit felbátorítják - írta a The New York Times-ban Helene Cooper diplomáciai tudósító.
A fejlett világban divatos mezőgazdasági termelési módok Afrikában is hódítanak. A biogazdálkodás, a kistermelői birtokviszonyok és a génkezelt termények kerülése azonban olyan luxus, amely az elmaradott afrikai országokban ellehetetleníti a fejlődést. A környezettudatos nyugati segélyszervezetek is hozzájárulnak az afrikai nyomor és elmaradottság konzerválásához - írja
Paul Collier oxfordi közgazdászprofesszor, a Centre for the Study of African Economies kutatóközpont igazgatója, a Világbank egykori elemzője a
Harvard International Review hasábjain.
Barack Obama amerikai elnök február elején jelezte, hogy nem vesz részt az Egyesült Államok és az Európai Unió madridi csúcstalálkozóján. A bejelentés nagy felhorkanást váltott ki az EU-ban.
Jackson Diehl, a
The Washington Post újságírója szerint Obama a belpolitikára összpontosít, ezért marad kevesebb ideje a diplomáciai kapcsolatok ápolására. A
Der Spiegel külpolitikai szakértői szerint ennél többről van szó: a transzatlanti viszony az elhidegülés jeleit mutatja.
Doug Bandow konzervatív elemző szerint Obama felismerte, hogy nem érdemes a világpolitikai szempontból jelentéktelen Európára fecsérelnie az idejét.
Egy hónapja tartja lázban a német irodalmi világot
Helene Hegemann. A 18 éves lány
Axolotl Roadkill című regényét kezdetben hozsannázva fogadta a kritika, ám ez hamarosan a plágiumról és az ihlet forrásairól szóló heves polémiába csapott át - tudósítja a
Le Monde olvasóit
Cécile Calla, a lap berlini tudósítója.
Valahányszor úgy tűnik, hogy megértettük a pénzügyi válságot és megfejtettük mechanizmusát, elemeztük okait és értékelni tudjuk következményeit, minden elhomályosul és tökéletesen összezavarodik: ez igazán elszomorító - írja
Pierre-Antoine Delhommais, a párizsi
Le Monde liberális nézeteiről ismert gazdasági elemzője, áttekintve (és szkeptikusan kommentálva) a nemzetközi pénzvilág néhány friss, váratlan fordulatát.
A nemzetközi média mohón csapott le azokra a hírmorzsákra, melyek az új ukrán elnök brüsszeli vizitje során eléjük hullottak – írja Dmitrij Babics abban az elemzésben, melyet a RIA Novosztyi a napokban közölt. Különösen Viktor Janukovics azon mondata keltett nagy izgalmat, miszerint: „Ukrajna viszonya a NATO-hoz változatlan marad.” Ebből azonnal messzemenő következtetések születtek, s egyesek odáig mentek, hogy az országnak a szervezethez való gyors csatlakozását vizionálták.
Howard Zinn egy helyütt azt írja, minden történeti munka politikai dokumentum.
Az Egyesült Államok népeinek története című nagyhatású könyv (1942) szerzője úgy vélte, „bizonyos megszorításokkal létezik a kormányok nem tiszteletreméltó és az ellenálló népi mozgalmak tiszteletreméltó története". Ez az ítélet nem könnyítette meg, hogy a nemrég elhunyt Zinn munkái a történetírás fő „sodorvonalába" kerüljenek - mutat rá a
Dissent Magazine-ban megjelent írásában
Michael Kazin. Üzenetét azonban bizonyosan meghallották:
Az Egyesült Államok népeinek története messze a legolvasottabb könyv volt, amit egy baloldali amerikai valaha is írt. A műből a két világhíres színész, Matt Damon és Ben Affleck is merített.
Az elmúlt hónapok során többször felröppent a hír, hogy a palesztinok egyoldalúan kiáltják a függetlenséget. Kritikusok szerint a lépés ellehetetlenítené a közel-keleti rendezést. Jerome M. Segal azonban úgy véli, hogy a palesztin állam egyoldalú kikiáltása és nemzetközi elismerése kimozdíthatná a holtpontról a közel-keleti békefolyamatot. Palesztina nemzetközi elismerése arra kényszerítené Izraelt és az új palesztin államot, hogy végre rendezzék a vitás kérdéseket. Sőt, az is valószínű, hogy a palesztinok kompromisszumkészebbek lennének a függetlenség kivívása után - írja , a Marylandi Egyetem közel-kelet szakértője az International Herald Tribune-ben.
Társadalomtudósok már régen kimutatták, hogy a gazdasági folyamatok visszahatnak nem csak a fogyasztási szokásokra, hanem általában a társadalmi értékekre is. Vajon milyen változásokat indít majd el a 2008-ban kitört gazdasági válság? - kérdezi
Rana Foroohar, a
Newsweek kolumnistája. Miközben Európa a harmicas évek nagy világgazdasági válsága hatására a szélsőséges eszmék bűvkörébe került, Amerikában virágzott a liberalizmus. Vajon most is így lesz?
A Hamász palesztin terrorszervezet egyik vezetőjének, Mahmud al-Mabhuhnak a meggyilkolása január 19-én egy dubaji szállodában nagy valószínűséggel a szervezet két, Irán, illetve Szíria befolyása alatt álló szárnya között kibontakozó belháborújának a következménye - írja elemzésében a
Stratfor nevű hírszerzési portál. A Barack Obama által kezdeményezett új közel-keleti politikai nyitás lehetőségeivel élve, Damaszkusz titkos tárgyalásokba kezdett Izraellel és Washingtonnal, és ez lassan, de biztosan megrontotta a viszonyt Irán és Szíria között, az ellenségeskedés pedig felütötte a fejét már azok között is, akiket egyik vagy másik fél politikailag és anyagilag támogat.
Jim O'Neill, a Goldmann Sachs befektetési bankház vezető közgazdásza nagyjából egy évtizede külön ország csoportként kezeli Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát (angol rövidítéssel BRIC). A legfrissebb előrejelzések szerint 2032-re a BRIC le fogja körözni a hat legnagyobb nyugati gazdaságot, azaz ezek az országok lesznek a 21. század gazdaságának oszlopai - írja a
Financial Times-ban
Gillian Tett. Ezt most sokan vitatják, O'Neill azonban meg van győződve az igazáról. Amikor 2001-ben megalkotta a BRIC betűszót, Kínán kívül még egyik országban sem járt, és egyikük nyelvét sem beszélte. Azóta a BRIC fogalommá vált, a gazdasági-pénzügyi tevékenység egyik fő célpontja, a befektetők és közgazdászok külön „terepe".
Franciaországban a látszat sokat számít. Ez már Sarkozy köztársasági elnök kifogástalan öltözködésén is meglátszik, az elnök nagy súlyt helyez a francia nemzeti büszkeség megerősítésére. S ez nemcsak a Marseillaise gyakori éneklésében, hanem Franciaország nyelvi, kulturális és történelmi szerepének kiemelésében is megmutatkozik - írja riportjában
Rosie Millard a
Times Online-on. Franciaország ugyan gazdasági szimbiózisban él Európával, ettől függetlenül mély meggyőződése, hogy olyan egyedi értékekkel rendelkezik, amelyek megőrzésére euró-milliárdokat is hajlandó áldozni.
Kína állami befektetési alapja, amely a válság ellenére bővelkedik mozgósítható pénzben, az elmúlt évben szép csendesen több mint 9,6 milliárd dollár értékben vásárolt néhány vezető amerikai cég, így a Morgan Stanley, a Bank of America és a Citigroup részvényeiből - írja
David Barboza és
Keith Bradsher a
The New York Times-ban. Noha a legtöbb tétel kicsi volt, a China Investment Fund (CIF), a kínai kormány 300 milliárd dolláros beruházási alapja ma olyan ismert amerikai cégekben is részesedést szerzett, mint az Apple, a Coca Cola, a Johnson & Johnson, a Motorola és a Visa. A CIF a múlt hét végén hozta nyilvánosságra az Egyesült Államokban tavaly eszközölt beruházásait.
Egyre több európai országban kerül terítékre a kegyes halál legalizálása. Az eutanázia támogatói azt szeretnék, ha a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők számára lehetővé válna a méltóságos halál. A legalizálás hívei előszeretettel hivatkoznak Svájcra.
Deborah Ball és
Julia Mengewein, a
The Wall Street Journal publicistái azonban arról számol be, hogy Svájcban is egyre többen kifogásolják az eutanázia gyakorlatát, amelyet a mozgalom vezére alapvető emberi jognak tekint, és az egészséges emberekre is kiterjesztené.
Az Európai Unió megmenti Görögországot az összeomlástól, ám a bajoknak ezzel még nem lesz vége - írja
Niall Ferguson, a neves brit gazdaságtörténész a
Financial Times véleményrovatában. Előbb-utóbb újabb EU-tagállamok, egyebek között Nagy-Britannia, majd az Egyesült Államok is bajba kerülhet a magas államháztartási hiány és az eladósodottság miatt.
