Archívum - 2008
Cseh EU-elnökség – kérdőjelekkel
A Financial Times a január 1-jén kezdődő cseh soros EU-elnökség esélyeit elemző írásában megjegyzi, hogy bármely tagállam számára embert próbáló feladat lenne az energetikus és rendhagyó megoldásokat kedvelő Nicolas Sarkozy után átvenni a stafétabotot.
Csehország helyzetét tovább nehezíti, hogy az EU fél évszázados történelmének legsúlyosabb pénzügyi válságával és gazdasági recessziójával kénytelen szembenézni. Az újságnak nyilatkozó Mirek Topolanek, cseh miniszterelnök elismerte, hogy a válságkezelés feladatai valószínűleg felülírják majd az előre eltervezett elnökségi prioritásokat. Ezek egyébként angol megfogalmazásban a „három E" köré épülnek: gazdaság (economy), energia és külkapcsolatok (external relations).
„Oroszország bizonyos értelemben a muszlim világ része”
Oroszország egyre szorosabbra fűzi a kapcsolatot a muszlim országokkal - írja a párizsi székhelyű nemzetközi lap. Vlagyimir Putyin volt elnök már 2003-ban - egyedüli nem moszlim államfőként - meghívást kapott az iszlám országok konferenciára. Akkoriban elsősorban a csecsen háború miatt volt nagy jelentősége a szimbolikus értékű közeledésnek: Moszkva ezzel is azt igyekezett hangsúlyozni, hogy Oroszország nem tekinti ellenségnek a muszlimokat. Az elmúlt években az orosz kormány többször kinyilvánította, hogy a keresztény és a muszlim civilizációk közötti atavisztikus ellentét elméletét nem fogadja el. Szergej Lavrov külügyminiszter egyenesen úgy nyilatkozott, hogy „Oroszország bizonyos értelemben a muszlim világ része". Putyin többször kiemelte, hogy Oroszország lakosainak 15 százaléka iszlámhívő, és hogy a 21 autonóm köztársaságból 8 muszlim. A volt orosz elnök elítélte az iszlamofóbiát, és bár korábban „iszlám fundamentalista terroristáknak" bélyegezte a csecsen szakadárokat, újabban már arra is ügyel, hogy inkább „nemzetközi terrorszervezetekkel, kábítószer-kartellekkel és fegyvercsempész-hálózatokkal" hozza kapcsolatba őket. Moszkva - már a beszláni túszdráma előtt is - igyekezett mindent elkerülni annak érdekében, nehogy az iszlám terroristák célpontjává váljon.
Globális New Deal
A globális gazdasági válságot csak úgy lehet megfékezni, ha a nemzetgazdaságok összefogva közös normákat és intézményeket alakítanak ki. Harold Meyerson amerikai publicista, a The American Prospect szerkesztője szerint globális New Dealre van szükség. És nem csak a nemzetközi pénzügyi piacok összehangolt szabályozása fontos, hanem egységes élelmiszerbiztonsági előírások és munkásjogok elfogadása is.
A lokális háborúk globális következményei
Áthallásokban bővelkedő kommentárt írt a moszkvai napilap a nyári kaukázusi konfliktusról, ezzel érzékeltetve azt a szemléletbeni átrendeződést, mely a grúziai háborútól a mostani gázai konfliktusig terjedő időszakban a nagypolitikában végbement. A Grúziával szomszédos Dél-Oszétiában lezajlott események – korlátolt, helyi jellegük dacára – alaposan átalakították a nemzetközi politikai erővonalakat.
Ennek következtében – tanácsolja az elemzés – Moszkva ne is számítson arra, hogy a két vitatott terület, a már említett Dél-Oszétia, illetve Abházia függetlenségét elismerjék a nemzetközi tényezők. Pedig ez nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy e területeken normális állami élet folyjék. Ennélfogva, mindig Oroszország segítségére lesznek ráutalva, és jobb, ha a nemzetközi válság körülményei között az orosz költségvetés tervezői ezzel még idejekorán számolnak.
Politikai bocsánatkérés az örmények ellen elkövetett genocídiumért
Ahmed Türk, a kurd ügyeket zászlajára tűző Demokratikus Társadalom Pártjának vezetője megtörte azt az eddig létező összhangot, mely a törökök magatartását jellemezte a múlt század eleji örmény genocídiummal kapcsolatban. Mint ismeretes, az első világháború idején – különösen 1915 folyamán – a török hatóságok több százezer, örmény források szerint legalább másfélmillió örményt gyilkoltak meg.
Törökországban ma is törvény tiltja a kérdés feszegetését; alig pár éve a Nobel-díjas írót, Ohran Pamukot is kis híján perbefogták, amiért egy interjúban állást foglalt a kérdésben.
Az EU külügyminiszterei rendkívüli ülést tartanak a gázai válság miatt
Az Európai Unió soros francia elnöksége rendkívüli tanácsülésre hívta az EU tagállamainak külügyminisztereit Párizsba 2008. december 30-án 18:30-tól, hogy megvitassák a gázai konfliktusra adandó közösségi válaszlépéseket.
A soros elnökség szóvivőjének tájékoztatása szerint a külügyminiszterek mindenekelőtt azt vizsgálják meg, hogyan lehetne javítani a humanitárius segélyekhez való hozzáférést a Gázai-övezetben, esetleg az egykoron Rafahnál működött EU-s megfigyelő misszió újraindításával. A missziót, amely az Egyiptom és a Gázai-övezet közötti átkelési pontot felügyelte, 2007 júniusában függesztette fel az EU, miután a Gázában hatalomra jutott Hamasz elüldözte a rivális Fatah szervezetet az ellenőrzése alatt álló területről. A külügyminiszterek megvitatják egy rendkívüli megbízott kiküldésének opcióját is, akitől az izraeli-palesztin feszültség enyhítését várják.
Mi vár Romániára 2009-ben?
Emilian Isailă, a legnagyobb példányszámú román lap szemleírója, elemzésében igyekszik összefoglalni azokat a prognózisokat, melyek az új év küszöbén, nagyobb kockázatok nélkül megfogalmazhatók. Mindazonáltal több bizonytalansági tényező is módosíthatja elképzeléseit – állapítja meg –, ugyanis az utóbbi hónapokban alapvetően megváltoztak a dolgok. Egyrészt – mint a világ többi állama, így Románia szánára is – új kereteket szab a gazdasági válság. Ugyanakkor a múlt hónapban választások voltak, melyek egy teljesen más koalíciónak adtak kormányzati esélyt, mint ami eddig – egyébkén jelentékeny sikerrel – vezette az országot.
Isailă tíz pontban foglalja össze prognózisait, melyek közül az első az ingatlanpiac teljes befagyása. Ez – szerencsés konjunktúra esetén – 2009 második felében enyhülhet, de soha nem érheti már el a 2007-es csúcsot. Hasonlóan nehéz kilátásokkal kell szembesülnie az autóiparnak, melyet leginkább sújt a krízis.
„A palesztinok érdeke is, hogy Izrael győzzön”
The New York Times, The Los Angeles Times, The Washington Post, The Guardian, The Wall Street Journal, Commentary, The Times, Die Welt, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Süddeutsche Zeitung, Handelsblatt, Le Figaro, Le Monde
„A Gázai övezet elleni támadás elsődleges célja, hogy Izrael rábírja a Hamászt a rakétatámadások és a fegyverkezés beszüntetésre. De Izrael egyúttal arra is törekszik, hogy lemossa a libanoni Hezbollah elleni 2006-os fiaskó emlékét, és elrettentse ellenségeit" - írja a The New York Times. A lap szerint Izraelnek több oka is van a rendkívül kemény fellépésre. Tanulva a két évvel ezelőtti Hezbollah ellen indított akcióból, Izrael mindenképpen szeretné elkerülni, hogy a Hamász akár csak erkölcsi értelemben is győztesként kerüljön ki a háborúból: Izrael azt reméli, hogy a támadással sikerül a Hamászt felszámolnia, vagy legalábbis nagyon meggyengítenie, és a kevésbé ellenséges Fatah mozgalmat hatalomra segítenie. Másrészt nem kétséges, hogy a zsidó állam egyúttal demonstrálni akarja, hogy az ellenséges támadásokat rendkívül kemény válaszcsapással viszonozza. A New York-i liberális lap arra is emlékeztet, hogy ha a Ehud Barak védelmi miniszter által előkészített és levezényelt akció sikerrel zárul, az akció megerősítheti a közvélemény-kutatások szerint meglehetősen gyenge Munkáspártot, amelynek választási listáját Barak vezeti.
A The Los Angeles Times elemzése szintén a Hezbollah elleni támadással állítja szembe a Gázai övezet ellen indított támadást. A Hamász elleni akciót Izrael alaposan megtervezte, nehogy az történjen, mint két éve, amikor a 34 napos libanoni háború után a Hezbollah nem hogy meggyengült volna, de nagyobb népszerűségnek örvendett, mint az izraeli támadás előtt. Az izraeli vezetés ezúttal még arra is ügyelt, hogy retorikai szinten ne a Hamász teljes megsemmisítését jelölje meg az akció céljának, hanem csak az újabb fegyverszünet kikényszerítését: így még akkor is győztesként ünnepelheti magát, ha esetleg a Hamászt nem sikerül teljesen szétzilálni. A lap megjegyzi, hogy Izraelnek lehetőleg gyorsan és kevés polgári áldozat élete árán célt kell érnie, különben csakúgy, mint 2006-ban, a nemzetközi közösség az akció leállítására kényszerítheti.
220 000 ember vesztette életét természeti katasztrófák miatt
Természeti katasztrófák következtében több mint 220 ezer személy vesztette életét 2008-ban, az anyagi kár 200 milliárd dollár körül járt - jelezte a világ második legjelentősebb viszontbiztosítója, a Munich Re.
Bár a természeti katasztrófák száma csökkent - 750 az előző évi 960-hoz képest -, 2008 az egyik legpusztítóbb év volt a német biztosító szerint, amelynek a természeti katasztrófákkal kapcsolatos értékelései mértékadónak számítanak.
A legostobább francia szilveszteri szokás
Már tavaly is nagyszámú csendőr és rendőr igyekezett megakadályozni a szenvedélyek elszabadulását, és január elsején ki is adtak egy jelentést, amely szerint a tönkretett járművek száma jelentősen visszaesett. Hamar kiderült azonban, hogy az adatok nem a valóságot, hanem a hatóságok vágyait tükrözték.
